Mondanom sem kell, hogy a kórházból merre vitte az első útja a lányt, ekkor már 18 évesen, végre ellenszegülve a szülői akaratnak. Elvált. „Apuka” különböző okok miatt lemondott a gyerekéről, mindenki ment a maga útján.

A lány Budapesten rokonoknál élt, dolgozott, nevelte immár 4 éves kisfiát egyedül. Ekkor egy fiatal, alig 17 éves fiú heves érzelmekkel halmozta el. A fiú családja nem nézte jó szemmel, hogy gyerekük egy idősebb, elvált, gyermekes nőbe szerelmes. Ám egy év múlva, mikor a fiú betöltötte 18-dik életévét, örök hűséget fogadott az asszonynak. Ferike ekkor 5 éves volt, a fiatal férfi lett az „édesapja”. Együtt nevelték, a kisfiú elejétől kezdve boldogan mondta ki a még soha ki nem mondott szót: apu.

Vidékre, egy kisvárosba költözött a család. Ferike minden nap a kapuban ült, és várta haza az édesapját. Mikor a kismotor befordult a ház végén, boldogan rohant a karjaiba. A gonosz, pletykás szomszédasszony nem nézte jó szemmel a család boldogságát. Egy nap odaszólt Ferikének: mit várod annyira, nem is az apád!

Ferike berohant: Anyu, a néni azt mondta, hogy apu nem is apu. Az asszony sosem csinált titkot ebből, felvállalta a múltját. Hát leültette Ferikét, és megkérdezte tőle: Ki dolgozik azért, hogy az a szép ruha rajtad legyen? – Apu – hangzott a válasz. Ki vette neked a villanyvasutat, mikor felszúrták az arcüregedet? És ki kelt hozzád éjjel, mikor lázas voltál? Ki szokott veled focizni, pecázni, motorozni? – Apu. Akkor szerinted ki az apukád? – Apu, apu, apu!!! – kiáltotta Ferike, és már szaladt is vissza az apja elé.

Este leült vele apukája is, és elbeszélgettek. A gyerek mindent megértett, és többé nem kérdőjelezte meg a dolgokat. Érezte, tudta, hogy ki az apukája. A férfit, aki nemzette, sosem kereste...

Sok év telt el. A család ismét Budapesten élt. Ferike 13 éves volt, mikor megszületett a kishúga. Már négyesben költöztek vissza vidékre. A testvérek között sosem volt különbségtétel. Mindeni édes testvéreknek gondolta őket. Még ők maguk is fennhangon mondták: nem féltesóm, ő az egész testvérem!! A mai napig, ha összeül a család, apu az apu, anyu az anyu….. Bár továbbra sem titok, hogy ki honnan származik, de nem törődik vele senki. Hiszen ez egy család. Immár 38 éve jóban rosszban együtt, unokákkal megfűszerezve, boldogan.

Lippert Zsu