– A volt férjem mindennek elmondott, míg együtt éltünk. Csúnya vagyok szerinte, nem kellek én senkinek, és azt hangoztatta, hogy szinte csak szánalomból van velem.   Tudom, nem vagyok egy angyal, sokat veszekedtünk, és általában én kezdtem. Igyekeztem, hogy ne törjön meg engem az állandó szekálása, talán ezért is keményedett meg annyira a szívem.  A válásunk után eszembe se jutott más férfira nézni, bármilyen rossz is volt a kapcsolatunk, az az igazság, hogy nagyon megrázott és megviselt a szakítás. Ám egy férfi egyszer csak elkezdte a szelet csapni nekem. Teljesen ledöbbentem: lám, mégis kellek én más férfiaknak is!

 – Ez a kapcsolat hamar megszakadt, ám észrevettem, mennyire kiakadt a volt férjem, hogy nem zuhantam magamba, hogy tudok új viszonyt létre hozni. Hogy egyáltalán kellek másnak! Ez volt az indító lépés, elkezdtem ismerkedni, kacérkodni.  Ma már tudom, hogy csak azért tettem akkoriban, hogy borsot törjek az exem orra alá – de annyira jól esett!

– Aztán teltek az évek, és rájöttem, hogy tényleg jó lenne egy igazi párkapcsolatban élni.  Eleinte a környezetemben lévő férfiakat nézegettem, volt, aki szóba jöhetett volna, volt aki nem, de igazi párkapcsolat nem jött létre. Aztán szórakozó helyekre jártam: ez arra volt jó, hogy rendszeresen kicsinosítottam magam, egyre több szép ruhát vettem magamnak, kozmetikushoz és fittnesterembe jártam, stb. És láttam az eredményt: a férfiak szinte elolvadtak, amikor rám néztek.  Sok futó kalandom alakult ki, de hosszú párkapcsolat egy sem.

– A következő lépés volt – miután végigjártam az össze szóba jöhető szórakozóhelyet –, hogy interneten kezdtem ismerkedni. Jöttek is a pasik, volt, hogy 3 férfival jártam egy időben…, igen tudom, ez nem szép, de éreztem, én sem a nagy ő vagyok nekik, hát tesztelgettem őket. Igazi profivá váltam, már ami az ismerkedést jelenti.  Csüngtek rajtam a férfiak, jöttek az üzenetek, telefonhívások és e-mailek, ám én esténként egyedül voltam. ha volt is mellettem valaki, a magányosság érzése nem tűnt el belőlem.

– Aztán új munkahelyre kerültem, ahol igen keményen kellett megküzdenem azért, hogy befogadjanak, elismerjenek, és hogy egyáltalán megtarthassam az állásom. Nem volt időm a férfiakra. Eltelt így több mint félév, hajnalban indulás a melóhelyre, késő este haza, és munka, munka. És ekkor jelent meg Laci. A szomszéd házban lakik, látásból ismertük egymást, de nekem mindig túl tutyi-mutyi volt, semhogy próbálkozzak vele.  Egy este nem találtam a kulcsomat hazafelé menet, ő éppen akkor szaladt le a boltba…, és ideges voltam és fáradt, szinte elsírtam magam, ő pedig elvitt aznap este egy kiskocsmába, ahol elbeszélgettünk.  Így kezdődött. Kiderült, hogy melegszívű, igen kedves ember, ráadásul nagyon intelligens és jó a humorérzéke. Jó volt vele lenni.

– Nem ragozom tovább: ő lett életem igaz, nagy szerelme. Akit nem kerestem, csak ott volt, amikor szükségem volt rá.  Elmeséltem neki, min mentem keresztül, hogy űztem a férfiakat, és ő nem akadt ki, nem vetett meg, csak megsimogatott, és azt mondta, te szegény. Mindent megértett, és elfogadott engem olyannak, amilyen vagyok. És életemben most először érzem azt, hogy valóban élek, hogy boldog vagyok.

Kapcsolódó anygok:

$$1113$$

$$1115$$