A sírás jó. Tapasztalatból mondom, nálam mindig beválik. A stressz előbb-utóbb felőrli az ember idegeit, még ha különbözőségünk okán a kiborulás pillanata mindenkinél más és más időben, helyzetben jön is el. Egyeseknek a munkája, másoknak a magánélete a megterhelő, és rosszabb esetben van, hogy akár mindkettő. De az is megeshet, hogy nem élünk az átlagnál harcosabb, kimerítőbb életet, mégsem bírjuk cérnával, mert a sors túlságosan is érzékeny természettel áldott meg.

Sok állat csahol vagy sír, ha fájdalom éri, ám a tudomány mai állása szerint az ember az egyetlen élőlény, amely a fájdalmát képes könnyekkel kifejezni. A sírás egyfajta adomány számunkra, mely az evolúció során végig velünk volt, és remélhetőleg ez örökre így is marad. A könnyek szükségesek. Arra jók, hogy a szemünket nedvesen tartsák, de ez önmagában még nem indok vagy válasz számtalan velük felmerülő kérdésre, melyeket a tudomány még ma sem tud megmagyarázni. Például, hogy miért kell, hogy sósak legyenek? Miért puffad fel a szemünk, ha túl sokat itatjuk az egereket? De a legfontosabb kérdés: mi játszódik le sírás közben az agyban?

Egy elmélet szerint a sírás egyfajta jelzés. Jele a megnyílásnak, hiszen érzelmek váltják ki, melyek esendővé és sebezhetővé tesznek, és melyeket nem szívesen mutatunk meg bárkinek.

A színészeknek jó pár trükkjük van, mellyel sírást produkálnak, enélkül ugyanis a legtöbb érzelmes jelenet nem lenne elég drámai. Egy kis apróra szeletelt hagyma is megoldás lehet, habár nem túl kellemes, de a glicerin is segítségére van annak, aki gyönyörű óriási, de mű könnyeket szeretne ejteni. Egy színésznek muszáj ezt alkalmaznia, mert a sírás nem jön csak úgy magától, bármikor. Kell hozzá az érzelmi töltet, felgyülemlett és visszafojtott érzések, melyek végül csak így tudnak felszínre törni. A könny jöhet bánatra és örömre, fájdalomra, frusztrációra, vagy bármilyen más érzelemre, kinek-kinek a vérmérsékletétől függően. Azt már tudjuk tehát, hogy lehet pozitív és negatív egyaránt, ám az agyban lejátszódó folyamatok még ma sem tisztázottak. A tudományos vizsgálódásoknak eddig mindössze annyit sikerült feltárni, hogy a sírást kiváltó okoknak egyetlen közös pontja van: a tehetetlenség érzése, mely könnyek formájában robban ki belőlünk.

A sírás egyszerre lehet katartikus és felszabadító erejű. Ez tesz minket emberré. Hogy érezni tudunk, és ennek jelét is adjuk. A könny fontos része a kommunikációnak, nem csak az output, de az input szempontjából is. Hiszen nem csak arra jó, hogy a saját érzéseinket kimutassuk, de vele másokból is érzelmeket válthatunk ki. Nem csak a saját fájdalmunkat tudjuk megsiratni, de másé is hatással van ránk. Az empátia több mint szimplán együtt érezni. Az empátia hatalom, ereje szinte mindenható, és alapja mindennek, amit az életben megélünk, a személyes kapcsolatainktól kezdve egészen a társadalmi, közösségi élményekig.

Egy másik fontos szerepe a könnynek az életben, hogy gyakran ezzel fejezzük ki azt is, hogy mit szeretnénk. Gondoljunk csak a kisbabákra, akik máshogy nem tudják az anyukájuk tudtára juttatni, ha éhesek, csak sírással. Evolúciós igazság, hogy a nagyhangú, erősen síró gyerekeknek jobbak az esélyeik az életben. Az is lehetséges, hogy a sírás egyfajta védelem is számunkra, akár az állatnak a szag, melyet kibocsát magából, vagy a harsány színek riasztó ereje. Gondoljunk csak bele - a kirívó vagy normán túli eseteket nem számítva -, ki az, aki képes megütni egy már egyébként is síró embert. Ez olyan, mintha a síró ember azt mondaná, ne bánts, hátrább az agarakkal.

Itt kerül a képbe az is, ami az egyik legfontosabb jellemzője a sírásnak, hogy szinte sosem hazudik. Persze vannak, akik nagyon jó színészi képességeik segítségével tudnak műsírást produkálni, de csak kevesen. A síráshoz érzelmek kellenek.

Érdekesség a könnyekről

Randolph Cornelius professzor sokat foglalkozott a témával mind pszichológiai, mind szociológiai szempontból. Tanulmányában azt vizsgálta, milyen információt közvetítünk magunkról a könnyekkel. Ehhez választott néhány fényképet, melyeken síró emberek láthatók. Minden képből két változat volt. Az egyiken könnyekkel sírtak a szereplők, a másikon könnyek nélkül. Majd a vizsgálatban résztvevőket kérdezte, mit éreznek az egyik, és mit a másik kép láttán. A könnyes vagy a nem könnyes változat a kifejezőbb?

Az eredmény talán senkit nem fog meglepni: a könnyek drámai mértékben növelték a hatást. A legtöbben fájdalmat, gyászt és különböző lesújtó érzéseket társítottak a képekhez. A professzor azt mondja ezzel kapcsolatban: a kutatás is bizonyította, hogy a könnyek nagyon konkrét tájékoztatást adhatnak a síró személy állapotáról. Egyértelműen érzelmi szakadást jeleznek.

Egy másik kutatás, melyet a holland Max Planck Kutatóintézet nyelvészetpszichológiai részlegén végeztek Disa Sauter vezetésével, szintén érdekes eredményre jutott: különböző vizsgálatok során megállapították, hogy míg a nevetés ösztönös, a sírás és szomorúság érzékeltetésére használt hangos jelzések egy tanult viselkedésforma eredményei.

Ami biztosan leszögezhető, hogy a sírás jó. "A zokogás izomlazító hatású, csökkenti a stresszhormonok termelését, leviszi a vérnyomást és növeli a vörösvérsejtek oxigénfelvelvő képességét. Az orvosok szerint a sírás egyenesen infarktusmegelőző: a nagy bőgések negyedórás szobabiciklizéssel egyenértékű fizikai változást idéznek elő. De gyógyhatással csak az érzelmi hatás által kiváltott sírás bír." /Dr.Infó/