Legújabb könyvéhez úgy szerzett tapasztalatot, hogy fél évig az interneten egy társkereső oldalra iratkozott fel a saját nevével. Az ott szerzett tapasztalatait írta meg ebben a könyvben. Ebből az alkalomból ültünk le egy rövid beszélgetésre, hogy a Donna olvasói egy kicsit jobban megismerhessék a könyv szerzőjét. ♦ Miért lett a könyv címe A P@si, és egyáltalán hogyan lehet kivívni ezt a rangot, hogy ha valahol kimondjuk, hogy a PASI, akkor sokaknak erről Ernyey Béla ugrik be? ♦ Én, mint egy régi módi, régi vágású férfi, szeretnék férfiként megérkezni egy nőnél. A világ már gyakorlatilag csak arról szól, hogy a nők pasit keresnek. Ezt a tapasztalatot szűrtem le abból a fél évből, ami ezt könyvet megelőzte egy internetes oldalon. A nőnek ma már van lakása, egy jó autója, és gyakorlatilag az életéből csak az az izgalmas pasi hiányzik, akivel el lehet menni koncertekre, vacsorázni, jó az ágyban és az asztalnál, és az egész arról szól, hogy csak egy szeletként kell a tortából. A férfi a torta, a szelet ebből a pasi, és már csak erre van szükség. ♦ Így az internetre feljutott hölgyek gondolkodnak, vagy ez az általános? ♦ Nem vagyok egy mindent tudó guru, ezért csak azt tudom mondani, hogy ebben az internetes világban csak a pasira van szükség. ♦ Miről szól a könyv, és mi az előzménye? ♦ Nincs előzmény. Én mindig izgalmas témákat keresek, amiről írni lehet, mert tizenévvel ezelőtt rájöttem, hogy ez nekem megy. Ez a hetedik könyvem, és elhatároztam, hogy olyan trendet fogok követni, ami már működik. Teljesen természetes, hogy interneten veszünk autót, foglalunk hotelt, repülőjegyet, veszünk bugyit, vasalót, és még mindig tagadjuk, hogy az emberi kapcsolatokra már nincs annyi időnk, mint azelőtt, mert felgyorsult a világ. A mobil telefon és az internet világában az a kényelmes, ha hozzánk hazajön az a személy, akire vágyunk. Ez mára teljesen egyértelmű. ♦ Amikor felment az internetes oldalra a saját nevével, akkor ezt hogyan fogadták? Viccnek gondolták? Szexuális partnert kerestek önben, vagy egy társat?
♦ Ide mindenki úgy megy fel, hogy megtalálja azt, akivel rövidebb-hosszabb ideig szimbiózisban, vagy boldogságban tud élni. És mindegy, hogy egy egyszerű vagy egy kvalifikáltabb emberről van-e szó. A lényeg az, hogy itt sokkal nagyobb a választék, hogy az illető megtalálja a hozzá illőt, és kevésbé bízza magát a véletlenre. Volt, aki a nevem olvastakor anyázott, a másik kételkedett benne, hogy én vagyok, és kevesen hitték el az igazat. Amikor pedig elhitték, akkor elkezdődött egy nagyon érdekes levelezés. ♦ Mit vártak a nők ettől a dologtól? ♦ Hogy megmagyarázzam, mi történt. ♦ És mit mondott? ♦ Elsőre semmiképpen sem azt, hogy könyv lesz belőle, mert akkor nem nyíltak volna meg. Azt mondtam, hogy itt vagyok, olyan vagyok, mint bárki más, és egyedül vagyok, mert akkor ez volt az igazság, és szeretnék megismerni valamit, amit addig nem. ♦ Összejött ebből találkozás? ♦ Természetes, hogy nem csak teóriákat akartam felállítani, hanem találkoztam is emberekkel. ♦ Csinosak voltak a nők? ♦ Nem azon múlik a dolog, hogy ki mennyire csinos. Ha valaki megfog valamilyen módon, akkor nála rendben van a külcsín és a belbecs is. Ezért találkozom vele. ♦ A nők mindig arról panaszkodnak, hogy az interneten ismerkedő férfiak sokat hazudnak. Mi volt a tapasztalata a nőkkel kapcsolatban? ♦ Minden attól függ, hogy mennyire megyünk a dolgok mélyére. Ha csak az ágyról szól a dolog, akkor elég pár sablonos mondat és már össze lehet feküdni, de ez nem lehetett volna egy könyv anyaga. ♦ Mit vártak a nők ettől az ismeretségtől? ♦ Azt mondták, hogy nagyon sok ismert ember neve van fenn ezeken az oldalakon. Ennek egy része hazugság, a másik része valóságos. Tőlem általában megkérdezték, hogy miért vagyok itt? Én pedig megmondtam, hogy egyedül vagyok és szeretnék ismerkedni. ♦ Mit vár ettől a könyvtől, kiknek írta? ♦ Nincsenek elvárásaim. Ez egy kórkép, hogy Magyarország itt tart, és ez egy apró iránytű. ♦ Ez az ismerkedési forma egy divat vagy a jövő? ♦ Szerintem egyik sem. Ez egy kényszer, egy új lehetőség, amivel élni lehet és még szerencsénk is lehet.
