De vajon tényleg van köze a zsírpárnáknak és kilóknak a szexuális örömszerzéshez? Biztos, hogy egy manöken alkatú nő jobb az ágyban? Tényleg csak őket akarják a férfiak? Mi is kell egy örömteli intimkapcsolathoz: empátia, odafigyelés a másikra, bizalom, felelősségérzet, szeretet és szerelem, önismeret, stb. Egyszóval nagyon sok minden – nem véletlen, hogy sok embernek vannak problémái ezen a téren –, de hogy a részvevők zörgő csontkollekciók vagy pedig dúsidomú, kipárnázott testű emberek, az nem szerepel egyetlen szexológiai felsorolásban sem!

Ráadásul azt is tudjuk, hogy az emberiség történetének mintegy 10 ezer éve alatt mindig is a kövér – nem finomkodva túlsúlyosnak, vagy dúsidomúnak nevezett, hanem egyértelműen a kövér nők voltak az igazán szexisek, minden férfi rájuk hajtott. Ez ugyanis genetikailag kódolva van a férfiakba: a nagyméret arról árulkodik, hogy az illető nő egészséges, jól táplált, erősek a csontjai, vagyis sok gyerek szülésére és felnevelésére alkalmas – tehát ideális szexpartner.

Aztán az elmúlt száz évben nagyot változott a világ ezen a téren, divatba jöttek a vékony, karcsú, szinte gyermekkülsejű nők, ők váltak szexivé és vonzóvá. De bármennyire így van ez a felszínen, a férfiak genetikai beidegződése nem tűnt el, a felmérések szerint továbbra is a testesebb nők izgatják fel őket igazán az ágyban, azok a hölgyek, akiken „van mit fogni” – ahogy mondani szokták.

Ha csak a tényeket nézzük, akkor úgy tűnik, a szex terén a kövér nőké az elsőbbség! Egy logikusan működő világban, ahol az emberek robotok módjára csak a tények alapján ítélkeznének és gondolkodnának, egy elhízott asszony esténként a tükör előtt boldog mosollyal cirógatná zsírpárnáit, kacér ruhákba öltözne, és vidáman incselkedne a férfiakkal.

Ám a világ, amelyben élünk, nem logikai alapon működik, mi emberek pedig a legkevésbé sem vagyunk gépek. Így a valóságban a kövér nők leginkább nem is néznek bele a tükörbe, vagy ha nagyon muszáj, akkor utálkozva, szégyenkezve teszik ezt. Testüket lepelszerű ruhákkal takarják el, szemüket lesütik, és gyűlölik a nyarat, amikor kevés ruhát kell hordani, s míg mások a strandon élvezik a meleget, ők inkább egy szobában kucorognak. Férfiak és a szex? Ez már nagyon bizonytalan terület számukra…

Persze nem minden túlsúlyos hölgy szorong ennyire, vannak, akik felvállalják méreteiket, és úgy húzzák és vonzzák be a férjüket, partnerüket a hálószobába, hogy az már egy szemvillanástól is felizgul. Ha csak a tévé csatornák egy-egy elhízottabb sztárjára gondolunk, rögtön megértjük, hogyan is működik egy ilyen nő: ezeket az asszonyokat lehet nem szeretni, lehet kritizálni őket magamutogatásuk, vélt vagy valós butaságuk miatt, ám hogy szívdöglesztők és szexisek, az biztos!

Ugyanis van még egy dolog, ami igen fontos a jó szexhez, s ezek a nők ennek birtokában is vannak: ez pedig az önbizalom. A szex ugyanis arról szól, hogy elengedjük magunkat, kitárulkozunk, befogadóvá válunk, élvezzük az eseményeket, és keressük a lehetőséget, hogy az élvezetet még magasabb szintre vigyük fel. Ám az önbizalomhiányban szenvedő ember hogyan is lazíthatna egy olyan helyzetben, amikor éppen legfőbb szégyene – a teste –, a meztelenség miatt teljes valójában megmutatkozik? Amikor egy erotikus popsi-simogatásról nem a vágyai támadnak fel, hanem a pánik: biztos azért nézi a fenekemet, mert röhög a méretén, vagy undorodik tőle!

Nagy kár, hogy nem vagyunk robotok, akkor egyszerűen el lehetne magyarázni a szégyenkező kövér nőknek, hogy ők igenis szexisek, és néhány statisztikai számadattal, grafikonnal meg lehetne őket erről győzni. Ám mivel ők is emberek, minden tény ellenére a lélekben győz a hosszú évek alatt kialakult szégyenkezés, önbecsmérlés és kishitűség. S az ördögi kör ezzel be is zárul, hiszen a magába burkolózó, félős, szégyenkezős nő egyáltalán nem vonzó – testmérettől függetlenül –, ha pedig az elutasítással találkozik szembe nap mint nap, akkor félelme és szégyenérzete is csak erősödni fog.

S emellett a média is állandóan a nádszál karcsú, szexisnek kikiáltott nőkkel szembesíti őket. De még ennél is rosszabb, hogy létezik a „korlátolt agyúak társasága”, akik úgy vélik, joguk van kirekeszteni, megbántani valakit pusztán testtömege miatt. Akik gúnyosan néznek egy kövérebb nőre, megjegyzéseket tesznek rá, beszólnak, és a testi tulajdonságok mögé lelki rossz tulajdonságokat képzelnek: azért kövérek ez a nők, mert elkényelmesedettek, mert lusták, mert nem törődnek magukkal, mert akaratgyengék…

Ha valaki fogyni szeretne, tegye ezt meg azért, mert így egészségesebb lesz, mert majd jobban érzi magát a bőrében. De közben próbálja meg elhinni mindazt, amit a kutatások eredményei sugallnak: azok a huncut hájacskák, zsírpárnák, a gyűlölt kilók igenis vonzóak a férfiak számára, s a szex terén ugyanannyi gyönyör vár rá, mint a 20 kilóval kevesebb hölgytársára!