A világ minden táján bűncselekmény a kiskorúakkal, különösen a gyerekekkel kezdeményezett szexuális kapcsolat. Mindannyian tudni véljük, hogy az ilyen bűncselekmények miatt elítélteknek van a legrosszabb sora a börtönben, mert a rabok kirekesztik maguk közül, ne adj’ Isten tettlegesen is megpróbálják őt „jó útra” terelni. Gyakran hallani olyan véleményt is, hogy nem büntetni, hanem gyógyítani kellene őket.

Esetleg sajnálni is. A pedofília ugyanis nem csak deviáns magatartás, nem csupán arról van szó, hogy valaki nem tartja be a széles körben elfogadott társadalmi normákat. Olyan személyiségzavarról is szó lehet itt, amely miatt vagy nem képes belátni, hogy amit tesz rossz, vagy tudja ugyan, hogy az, de nem képes ellenállni. Ha ezt olvasván a kisgyerekek viselkedése jut eszünkbe, nem járunk távol az igazságtól. A pedofil bizonyos értelemben maga is gyerek, megakadt a személyiség fejlődés útján. Ezért van az, hogy gyerektársaságban érzi magát a legjobban, és a nemiség megjelenésével az ilyen irányú vágyait is arra vetíti, akihez a legközelebb érzi magát.

A médiából úgy tűnik, hogy a legvadabb szexuális perverzióról van szó, pedig a pedofil legtöbbször elsősorban érzelmileg kötődik vonzalma tárgyához. Sokukban működik az önkontroll, és megmaradnak a plátói kapcsolatoknál. A gyerek nem is tudja meg, nem lát mást csak egy kedves bácsit, aki szívesen játszik vele, ajándékot ad neki, gyengéden megsimogatja. Nőkről ritkábban hallunk, talán azért, mert ők az „anyai gondoskodás” címén észrevétlenül ki tudják élni az ilyen jellegű hajlamaikat. A női pedofíliánál csak a legsúlyosabb esetek látnak napvilágot, s ebből értelemszerűen kevesebb van. Még mielőtt elnézően továbblapoznánk, és megnyugodnánk nincs olyan nagy baj, álljunk meg, mert igenis van!

Azok a gyerekek, akiket fiatalkorúkban ilyen sérelem (szakkifejezéssel: abúzus) ér, olyan maradandó pszichikai károsodást szenvednek, amelyet szakember segítsége nélkül nem tud feldolgozni, talán még azzal sem. Hosszasan lehetne sorolni, mit él át a gyerek: félelem, szorongás, bűntudat és óriási bizalomvesztés. Még súlyosabb a helyzet, ha hozzátartozó vagy vérszerinti szülő követ el ilyet a gyermekével szemben. Nem véletlen, hogy ez a büntetéskiszabásnál is súlyosító körülmény.

Apropó büntetés! Tíz-tizenöt év elzárás is vár az elkövetőre, sokak szerint ez is kevés. Gondoljunk csak az ausztriai rémre! De saját házunk táján is söprögethetünk! Nemrégiben derült fény egy magyar esetre, ahol a nagymama és a nagybácsi orgiákat szervezett öt-hat éves unokáik „részvételével”, vagy jusson eszünkbe az a süketnéma, értelmi fogyatékos kislány, aki a nagyapjától szült gyereket.

Nem sorolom tovább az eseteket. Vigyázzunk a gyerekekre, és ne csak a sajátunkra!

indannyian felelősek vagyunk.