Hangja édes volt, szava csilingelt szeme ragyogott, mikor rám tekintett. A szívéből melegség áradt, köszönöm Istenem, hogy ő volt, ki imádott. Elfáradt kezével sokszor simogatott, megtört lelkével mindig rám vigyázott. Óvta életem, őrizte álmomat szép mesével ringatott, csak hogy aludjak.

Köszönöm Istenem,hogy Őt nekem adtad azt a kevés időt, amit vele voltam. Nem tudok róla csak szépet mondani szívem sarkából mindig reá gondolni. Sajog a szívem még mindig utána, nem nyugszik lelkem, mert vágyom hozzája, de mivel már én is anya lettem nekem is vigyáznom kell két szép gyermekemre. Csak egyet tudok mondani én neked, nem fogom feledni soha  amíg élek. Köszönöm Istenem, csakis Tenéked, hogy egy drága édesanyát adtál Te én nékem.