A hatodik érzéket sokan természetfeletti képességnek tartják. Pedig az érzékszerveken túli észlelésről ma már sokat tudunk. Sámánok, látók és próféták jóslatai bizonyítják, hogy a régi társadalmak tagjai is hittek a láthatatlan érzékszerv, a harmadik szem létezésében. Hihetetlen jóslatok sora látott napvilágot, gondoljunk a bibliai jövendölésekre, a delphoi jósda üzeneteire vagy Nostradamus látomásaira.

A tudomány másfél évszázada tanulmányozza ezt a csodát. A tudósok azt gyanították, hogy lennie kell valamilyen megmagyarázhatatlan emberi képességnek, amelynek segítségével többet észlelünk a világból. Ezt a hagyományos érzékelésen túli képességet nevezték el hatodik érzéknek, harmadik szemnek.

Említésre méltó a telepátia vagy is a gondolatátvitelt, a távolba látást és a jövendőmondást. Látszólag mindhárom tulajdonság hozzánk tartozik, mégsem tudjuk használni őket. Legalábbis ezt hisszük. Az érzékszerveken túli érzékelés azonban inkább tudattalan, ösztönös cselekedeteinkhez kötődik. Ilyenkor észre sem vesszük, hogy hatodik érzékünket használjuk. Számos cselekedetünk viszont bizonyítja, hogy naponta élünk elfeledettnek hitt képességünkkel.

Mosolygunk, ha felhív bennünket az, akire épp gondolunk, vagy szembe jön velünk az utcán az emlegetett barát. Megérezzük, ha segítségre van szükségük szeretteinknek, lekéssük azt a vonatot, amelyről kiderül, hogy rossz állomásra vitt volna. Szerencse, mondják sokan. Pedig a hatodik érzék tudatos használata sok bajtól és kellemetlenségtől óvhatna meg minket.

Általános sztereotípia, miszerint a nők megérzései jobbak a férfiakénál. A férfiak elsősorban a tudatból, a racionalitásból, vagyis a jang energiából merítik az életerejüket, így döntéseinkben is inkább az észérvekre támaszkodnak. Eközben a nők energetikájának jin, minősége közelebb áll a lelki síkokhoz, tehát a megérzésekhez is, így jobban elfogadják a sugallatokat. Lelki receptoraik érzékenyebbek a nonverbális jelzésekre, a tudatalatti üzeneteire. De nem szabad bagatellizálni sem a jang, sem a jin minőséget, hiszen minden ember célja az, hogy e kettőt harmóniába hozza, és együtt élje meg. Az anyagi világnak kell szolgálnia a lelket, és bár fizikai síkon élünk, ezért ügyelnünk kell a testünkre, eközben mégis több figyelmet kellene fordítanunk a belső sugallatokra. Gyakran persze nem könnyű elfogadni azokat a megmagyarázhatatlan „villanásokat”, amelyek figyelmeztetnek a helyes döntésre. 

 A hatodik érzékünkre célszerű úgy tekintenünk, mint bármelyik másik érzékszervünkre, hiszen ezek együttes működésének köszönhetően lesz valódi képünk a világról. Semmiképp se űzzük el magunktól sejtéseinket, de azt se hagyjuk, hogy csupán a sugallataink irányítsák az életünket, hiszen így az érzékelésünk nem lesz teljes. Ezért mindig figyeljünk az érzékszerveinkkel felfogható megtapasztalásokra, és ehhez adjuk hozzá a belső hangunk üzenetét. Ha megteremtjük az egyensúlyt értelem és érzelem, megértés és megérzés között, jobb önismeretre és emberismeretre tehetünk szert, ez pedig segít abban, hogy kevesebb csalódást szenvedjünk el.

Az efféle képességeket már tudományos módszerrel is lehet kutatni. Nagy hírű egyetemeken, így az angliai Cambridge-ben és a kaliforniai Stanfordon is született már doktori értekezés a parapszichológiát érintő témából, elsősorban éppen a hatodik érzéket bizonyító kísérletek elvégzését, lefolyását és eredményeit dokumentálták.