Elődeink sokszor nagy távolságról hoztak különleges forrásvizet a teakészítéshez, és ügyeltek arra, hogy útközben ne rázódjék össze a víz: evezés nélkül, csak a szél irányában vitorláztak. Kis teakunyhókban végezték a teaivás szertartását, ahova az alacsony ajtókon csak lehajtott fejjel, mintegy alázatosan lehetett csak belépni, s amely nyitott oldalain át szoros kapcsolatot biztosított a természettel. A hagyományos ceremónián nem szabad hirtelen felhörpinteni a teát, szagolgatva, ízlelgetve, kortyonként iszogatják. A teaivást választékos beszélgetés kíséri, még gyakrabban áhítatos csend.

Hippokratész bölcs intelmei: Aki fürdőt vesz, derűs, békességes lélekkel vegye. Aki gyógyteát iszik, derűs, békességes lélekkel igya.

Sohase igyuk meg egyszerre a gyógyteánkat. Ne siessünk, adjunk magunknak legalább egy csészényi időt.

Amikor a csészénket az ajkunkhoz emeljük, élvezzük az ital illatát. Kortyonként igyuk a teánkat, minden egyes kortyot forgassunk meg a szánkban. Ne tartsuk „rossznak” a keserű teát se!

Teaivás közben ne olvassunk, ne nézzünk TV-t, ne hallgassunk rádiót, csak arra gondoljunk, hogy a gyógynövényünk hatóanyagai felszívódjanak vérünkbe, onnan egész szervezetünket elárasztják, erősítenek, gyógyítanak bennünket.

Ne igyuk forrón a teát, várjuk meg, amíg kellemes hőmérsékletűre hűl! Ha módunk van rá, ne csapvízzel készítsük el gyógyitalunkat, hanem minél jobb minőségű forrásvízzel.

Ne cukrozzuk! Főleg ne édesítsünk gyomor-, máj- epe- és fogyasztó teát. Egyéb gyógyteákat lehetőleg mézzel édesítsünk.

Gyógynövényeinkből készíthetünk forrázatot, főzetet, nyers növénylét, és pépet, tinktúrát, vagy áztathatjuk.

Forrázzuk a puha növényrészekből, levél, virág, puha szára, föld feletti herba rész, álló teafüvet. Hagyjuk 6-7 percig állni a forró vízben, majd közben néhányszor keverjük meg, majd szűrjük le.

Főzetet készítünk a tömörebb állományú növényrészekből. Gyökérből, gyöktörzsből, gumóból, kéregből, termésből. A növényrészeket kis lángon forraljuk 5-10 percig, és 10-15 perc múlva szűrjük le.

Áztatjuk azokat a gyógynövényeket, melyek hőérzékeny hatóanyagot tartalmaznak: Ilyen a csipkebogyó és a lenmag. Hideg vizet öntsünk rá, majd 8-10 órát tartsuk szobahőmérsékleten, azután szűrjük le, fogyasztásakor langyosítsuk meg.

Növénylét a következőképpen készítünk: a friss növényt, vagy növényrészt mossuk meg, mosás után vágjuk apróra, dörzsöljük péppé egy edényben, majd nagy lyukú szitán, vagy gyümölcsprésen sajtoljuk át. A természetgyógyászatban gyakran alkalmazunk ilyen friss növényi pépet főleg sebek, bőrbajok gyógyítására.

Tinktúra készítését viszont bízzuk szakemberekre!

Kapcsolódó anyagok:

$$1572$$

$$1450$$

$$2553$$

$$1786$$