Jól menő üzletággá nőtte ki magát a gyermekek korai tanítása. Igény van rá, hiszen manapság minden szülő managert, vagy ügyvédet, esetleg orvost szeretne nevelni az épp orra tartalmának megvizsgálásával és elfogyasztásával elfoglalt csöppnyi gyermekéből. Ahhoz pedig korán kell kezdeni, hiszen mások sem tétlenkednek.

A verseny nem babra megy, a jövő a tét. Sok szülő bármire kész, hogy célt érjen. Kezdésnek ott vannak a „megtanítjuk három hónapos csecsemőjét több nyelven beszélni” tanfolyamok. Fantasztikus elképzelés, biztosan hasznos, ha a gyerek angolul is ki tudja mondani „blöööööööörp”, amikor ránk, magára és a konyha falára köpi a sárgarépapürét. Persze, majd milyen jól jön neki, amikor iskolába megy.

Aztán ott vannak az óvodák, ahová a poronty az alapvető szocializálódási normákat, illetve az iskolaérettséghez szükséges alapokat elsajátítani megy. Na meg a homokozóban dömperezni és nunit vagy kukit mutogatni a vécében. Gondoljuk mi. Ezzel szemben egyre nő az olyan intézmények száma, ahol az alapvető viselkedési kultúra elsajátítása és a játékos fejlődés háttérbe szorul, helyette idegen nyelveken tanulnak és a számítógép kezelésével ismerkednek. Ami nem szükségszerűen rossz, egészségesen adagolva. A gyermeki agy fogékony, képes rengeteg információt feldolgozni, sok mindent megtanulni. Igaz, a szellemi fejlődés sokszor a lelki fejlődés elfojtásával párosul, de ez sokszor mellékesként van feltüntetve. Minek játsszon az a gyerek, amikor szöveget szerkeszteni is tanulhat, ami sokkal hasznosabb? Felesleges a grundon kergetni a labdát és a többieket, inkább mondja ki, hogy Mehrwertsteuer, abból több haszna lesz.

A gyermek jövője szent. Mire iskolába megy, ki kell tudnia tölteni egy online adóbevallást, különben nem lesz nyertes a tanulmányi evolúciós háborúban. Egy nagyon fontos dolgot nem vesznek figyelembe sem a korai gyermekoktatást kieszelők – akik persze igen borsos árakon szolgáltatnak –, sem a szülők, akik csak a legjobbat akarják a gyerekeiknek:

Hat évesen a gyerek iskolába megy, ahol ugyanazt fogja tanulni, mint eddig. Aki úgy érkezik, hogy tudásban a többiek előtt jár, mondjuk egy évvel, jó eséllyel úgy távozik majd az iskolából, hogy vagy kettővel lemaradt. Ugyanis megszokja, hogy neki nem kell tanulnia, mert úgyis tud mindent, mert ő okos, ő már tanulta, ő sokkal jobb a többieknél. Ellustul, és a grundon focizó, lassan de biztosan fejlődő gyerekek lehagyják, mint a reggelente a buszsávban száguldó manager a kamion mögött vánszorgó trabantot. Ez természetesen nem törvényszerű, csak egy lehetséges forgatókönyv.

A magyar iskolák többségében nincs megoldva a kiemelkedő képességű, tudású gyermekek fejlesztése. Ismertem olyan pedagógusokat, aki kiemelkedően tehetséges gyereket tettek tönkre. A gyerekek első iskolai évük kezdésekor már tudtak számolni, olvasni, írni. A tanárok pedig hagyták, hogy autókat rajzolgassanak, vagy sétáljanak, ahelyett, hogy feladatokat adtak volna nekik, amiktől tovább fejlődnek. Harmadik osztályba lépve már mind lemaradtak az átlagtól.

Vannak iskolák, ahol azt állítják, kezelik az ilyen helyzeteket, sőt, kifejezetten az ilyen gyerekek a specialitásuk és zseniket, de legalábbis kis szupermeneket nevelnek belőlük, akiket aztán bárhová felvesznek. Az állításaikat az idő igazolja, vagy cáfolja majd.

Az általános vagy középiskolai tananyagot a helyszínen is elsajátíthatja a gyerek, nagyszerű eredménnyel.

Az elveszett gyermekkort azonban soha, semmivel nem pótolhatjuk, és nem adhatjuk vissza.