Mindez természetesen eleinte vezetéses nagyothallást okoz, mígnem az állandó gyulladás a belső fület károsítva idegi nagyothallást és szédülést eredményez. Szemben a heveny középfülgyulladással, ritkán okoz fájdalmat és lázat, de ugyanolyan mechanizmusokkal, talán alattomosabban koponyaűri, életveszélyes szövődményekbe torkollhat. Ezek a komplikációk azonosak az akut gennyes középfülgyulladásnál leírtakkal.
A krónikus középfülgyulladásnak az egyszerűség kedvéért a klasszikus felosztás szerinti két fajtáját tárgyaljuk: - Az első típus a jobb indulatú forma, amelyik centrális perforációt okoz. Itt a dobhártyalyuk sehol nem ér el a dobhártyaszélet. A csecsnyúlványban csontgyulladást és lassú csontpusztítást okoz. A dobüregben gyulladásos nyálkahártya-túltengést és hallócsont-károsítást eredményez.
- A másik forma a gyöngydaganat-képző típus. A gyöngydaganat (cholesteatoma) nem igazi daganat, semmi köze a rákhoz. Leggyakrabban széli perforációt okoz, azaz a dobhártyalyuk eléri a hártya szélét.
A gyöngydaganat leggyakrabban úgy képződik, hogy a rossz fülkürt működés miatt a dobüregbe erősen benyomódott dobhártya végül átlyukad.
A nyílás széléről újabb, és újabb hámréteg kúszik a dobüregbe, ahol eredetileg el nem szarusodó nyálkahártya van. A bőr elszarusodó hámja egymás fölé rétegeződik, és az elhalt rétegek bűzös, a környező csontot pusztító „áldaganatot” képeznek. Azért rosszabb indulatú forma, mert csontpusztító képessége révén sűrűbben okoz koponyaűri szövődményt, és a hallócsont láncolatot is jobban károsítja. (Tudnunk kell, hogy a gyöngydaganat nem csupán így képződhet, másként is létrejöhet, akár fejlődési rendellenességszerűen is kialakulhat a dobüregben elszarusodó hám).
A dobhártyán tehát állandóan meglévő perforációt látunk, folyással vagy anélkül. Az audiogramon vezetéses vagy kevert típusú nagyothallás mutatkozik. A Schüller-típusú röntgenfelvételen leggyakrabban a csecsnyúlvány légtartó csont cellácskáinak tömör elcsontosodását látjuk.
A krónikus középfülgyulladás csak műtéti úton gyógyítható. A műtétnek két szakasza van. Az első szakasz a szanáció, amikor a csecsnyúlványt feltárva kitakarítják a beteg csontot, és a dobüregből eltávolítják a gyöngydaganatot, a gyulladt nyálkahártyát, a gyógyíthatatlan hallócsontokat. Ha ezzel sikeresen megbirkóztak, helyreállítják mindazt, ami a halláshoz és a fül normál élettanához kell.
Ez a helyreállító szakasz, vagy dobüregi plasztika. Ha sérült, felépítik a hallócsontláncolatot. Ez történhet saját csontdarabkákkal, amelyet a halántékcsontból nyernek. Történhet élettelen anyagból, például fém- vagy műanyag protézisekkel. A lényeg az, hogy a hangrezgés a dobhártyától az ovális ablakig eljusson.
Előfordul, hogy a műtét után kilökődések, ismételt gyulladások keletkeznek. A beteg dobüregi nyálkahártya időnként minden briliáns műtéti technikával dacol, és eredménytelenek az operációk. Sokszor kényszerül a sebész ismételt műtétekre. A korszerű műtétek a nagy felkészültség mellett modern műtőtechnikát igényelnek. A parányi terület csak operációs mikroszkóppal manipulálható. Ha a betegség az egészséget, esetleg az életet veszélyezteti, a radikális fülműtétet kell végezni.
Egységes, ép hámmal bélelt üreget alakítanak ki a hallójáratból és a dobüregből, és a dobüreget a külvilág felé nem zárják. Így az üreget a fő funkció részleges feláldozásával kívülről kezelhetővé, ellenőrizhetővé teszik. Az ilyen fül nem süket. Ha a belső fül ép, 30 dB veszteség mellett még elfogadható hallás marad, amely hallásjavító készülékkel fokozható. Amit csak lehet, a hallócsontokból megőriznek. A radikális fülműtét sem zárja ki későbbi plasztikai, helyreállító műtét lehetőségét. A fülműtétek történhetnek altatásban, vagy helyi érzéstelenítésben.
Ha a dobhártya lyukas, a víztől óvni kell. Különösen fertőzésveszélyes a strandokon a víz alá bukás, de ugyanígy a fejmosó samponos víz is. Kenőcsös vatta bedugásával, jól illeszkedő füldugóval védheti a fülét a krónikus középfülgyulladásban szenvedő, vagy aki radikális fülműtétre kényszerült.
Kapcsolódó anyagok:
$$1970$$
$$1860$$
