Cuki fej, lógó nyelv, nevető pofi, nedves orr. Sokaknak ezt jelenti a kutya, az a négylábú kedves állat, akit hirtelen meggondolásból vesz magához az ember. Majd kiderül, etetni kell, oltások kellenek, és foglalkozni kell vele. Ilyenkor jön a felismerés, mégsem vagyunk képesek erre.

Ha úgy döntünk, hogy kutyát veszünk magunkhoz, el kell döntenünk, tudjuk e vállalni, hogy jó gazdái leszünk, hogy megadunk neki mindent, és akár tíz, tizenhat évig is mellettünk lesz. Egy kutya vállalása hosszú távra szól, így akik egyéjszakás kalandra vágynak, ne tartsanak állatot!

Rengeteg kóbor állat él az utcákon, és ez nem csak azért rossz, mert szörnyű sorsot szánunk így a kutyának, hanem veszélynek tesszük ki saját magunkat is. Ugyanis a kóbor állatok betegek lehetnek, amiket mi is elkaphatunk, nő a veszélye, hogy falkába verődve, elvadulva élnek az utcákon, veszélyeztetve a saját épségünket. Ezek létező problémák, amelyre az önkormányzatok úgy reagáltak, hogy sintértelepeket hoznak létre.

Kötelezően be kell gyűjteniük mindenféle kóbor ebet, és a tetemeket el kell szállítaniuk. Mindezt rendeletre, és nem szeretetből. Talán ez az oka annak, hogy ezeken a telepeken szörnyű állapotok uralkodnak. Itt nem szeretik az állatokat. Begyűjtik, majd a kötelező két hetet kivárják, hátha jelentkezik a gazdi, majd ha nem, helyhiányra hivatkozva egy injekcióval elaltatják, vagy rosszabb esetben egyszerűen lemészárolják őket. Pedig a halálbüntetést a törvény tiltja – de csak az embereknél sajnos. És mi az ő bűnük? Az, hogy bíztak bennünk, és szerettek minket? És mi megháláljuk azzal, hogy az utcára dobjuk, rosszabb esetben megkínozzuk és bántalmazzuk is őket.

A sintértelep, pedig olyan, mint egy börtön. Vannak ugyan menhelyek is, amelyek sokkal emberségesebbek – kutyásabbak? –, ám a menhelyek válogathatnak, melyik állatot fogadják be és melyiket nem. Vagyis a nem „szalonképes” ebek nem reménykedhetnek. Az Orpheus Állatvédő Egyesület arra törekszik, hogy a sintértelepek változzanak, biztosítsanak jó körülményeket az állatoknak, és ha lehet, gazdát is találjanak nekik – ezt nevezik ebrendészeti telepnek. Az Orpheus egy olyan telepet igazgat, amely ugyan sintér telep – vagyis befogadnak minden jött-ment kutyát –, ám igazi állatvédő lelkülettel igyekeznek törődni a rájuk bízott jószágokkal.

Erejükön felül igyekeznek a többi sintértelepet is átalakítani ebrendészeti teleppé, hogy ne kelljen a befogott állatoknak nyomorogniuk és szenvedniük, mielőtt kioltják az életüket. Tennivaló akad bőven. De hogyan segíthetünk?

Ha házi kedvenc után nézünk, kezdjük a telepeknél. Innen, ha letelik a karantén, akkor egy aranyos házikedvencet is hazavihetünk, vagy egy okos házőrzőt.

De csak felelősségteljesen.

(A szervezetről bővebben: www.ebrendeszet.hu)

Kapcsolódó anyagok:

$$426$$

Kapcsolódó fórum:

$$f1272$$

$$f409$$