Egyre gyakrabban hallani a médiából is, hogy egy-egy gyereket terrorizáltak, megfélemlítettek az osztálytársai vagy iskolatársai. Az iskolai megfélemlítés ellen nagyon nehéz akár szülőként is tenni, hiszen a megfélemlítők legtöbbször maguk is gyermekek.

Nagyon fontos, hogy a jelenséget nem szabad úgy kezelni, mint valami szükséges rosszat, ami az iskolai élet velejárója. Egyetlen gyermek sem érdemli meg a terrorizálást. Sajnos sokszor a tanárok sem veszik észre a fennálló problémát, hiszen az atrocitások legtöbbször óraközi szünetekben vagy iskola után zajlanak, amikor a tanár már nincs jelen.  Fontos megjegyezni, hogy normális esetben egyetlen iskola sem tolerálja a megfélemlítést, így szerencsére bízhatunk abban, hogy az iskolai dolgozók segítségünkre lehetnek, ha a gyermekünkről kiderül, hogy piszkálják a társai. De mik is lehetnek az árulkodó jelek?

A szemtől szembeni megfélemlítés, akár szóban, akár telefonon vagy interneten keresztül, már terrorizálásnak minősül. (Ha a gyermek gyakran keveredik heves szóváltásba a társaival és ha ez gyakran fajul tettlegességig. Megütik vagy megrugdossák a gyermeket, esetleg a haját húzzák.) A piszkált gyerek dolgait szeretik tönkretenni a piszkálódók: ilyenkor áldozatul eshet a tolltartó vagy a mobiltelefon is. Ezekben az esetekben mindenképpen az igazgatóhoz érdemes fordulni.

De hogyan is néz ki ez a jelenség a másik oldalról? Mik azok a jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy a gyerekünket terrorizálják a társai?

-    Ha nem hajlandó iskolába menni. – Persze nagyon sok gyerek nem szeret iskolába menni, de a szülő hamar észre tudja venni, hogy a gyerek fél-e iskolába menni, vagy csak a szokásos lustaságról van szó. -    A gyerek közérzete rossz, gyakoriak a migrénszerű fejfájások. -    Ingerlékennyé válik. – Sokszor a terrorizált gyerekek kisebb gyerekeket terrorizálnak, hogy levezessék a stresszt és megpróbálják visszanyerni az önbizalmukat -    Szorongásos tünetek -    Agresszió a szülő és a családtagok felé. – Ezzel jelzik a gyerekek, hogy úgy érzik, a szülő nem védi meg őket. -    Ágybavizelés. Ez a jelenség már komolyabb lelki traumákra is utalhat. -    Alvási zavarok: ha nem mer vagy nem tud elaludni a gyerek. -    Ha rendszeresen sérülnek meg a személyes tárgyai és nem tud rá érdemleges magyarázatot adni, esetleg titkolja, dugdossa őket.

Ha azt gyanítjuk, hogy a gyerekünket terrorizálják, akkor érdemes leülni vele beszélgetni. Ilyenkor valószínűleg kerülni fogja, hogy el kelljen mondania a történteket. Ültessük le a gyereket egy csendes helyen és magyarázzuk el neki, hogy a terrorizálás elfogadhatatlan és hogy nincs egyedül. Magyarázzuk el neki, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy a társai ne piszkálhassák többé. Ilyenkor minél hamarabb le kell ülni az osztályfőnökkel vagy ha kell, az igazgatóval, hogy megbeszéljük vele a további teendőket. Ilyenkor a legnehezebb, hogy higgadtak maradjunk, de nem célravezető ilyenkor a harag. Mindenképpen konkrét példákat kell mondanunk arra, hogy mikor és hogyan terrorizálták a gyermekünket, illetve hogy ki vagy kik voltak a piszkálók. Részletesen beszéljétek meg, hogy mit fog a tanár vagy az igazgató tenni annak érdekében, hogy a piszkálás abbamaradhasson, és mindenképpen beszéljünk meg egy másik találkozót kb. két héttel későbbre, amikor újra megbeszéljük a helyzetet és megvitatjuk a tanárok intézkedéseinek hatásait.

Ha úgy érezzük, hogy a tanárok nem tesznek eleget az ügy érdekében, ne habozzunk továbbvinni az ügyet. Szerencsére több internetes elérhetőséggel rendelkező, erre a témára szakosodott segítőközpont és szervezet működik ma Magyarországon. Érdemes ilyenkor tőlük is tanácsot kérni vagy megkeresni azokat a fórumokat, ahol megoszthatjuk a tapasztalatainkat más szülőkkel, akik már átestek hasonlón. A legfontosabb, hogy soha nem szabad ráhagyni a dolgot, mert később rengeteg lelki és egyéb probléma okozója lehet, ha a gyermekünk hosszan van kitéve a társai terrorjának.