A tizedik létében, a feltétel nélküli önzetlenséget kellett elsajátítania. Ez azt jelentette, hogy bárki bármit kért tőle, neki oda kellett adnia, bármi is legyen az. Hogy a kísértéseket könnyebben tudja elviselni, beköltözött egy erdő közepére csodaszép feleségével, aki annyira szerette a herceget, hogy mindenhová követte. A sűrű dzsungelben azonban a gonosztevők is megtelepedtek, mert meg akarták akadályozni a Buddhává válást, és nagyon tetszett nekik a gyönyörű hercegnő is, így elhatározták, hogy megszerzik az asszonyt.
Az angyalok azonban a segítségükre siettek és a ház négy sarkába, ahol laktak, négy gyümölcsfát ültettek. Az angyalok által létrehozott fákon angyali virágok bontogatták szirmaikat, és a virágokból gyönyörű, fiatal lányok fejlődtek ki, akik éjszakánként varázslatos táncaikkal, énekükkel lekötötték a démonok figyelmét. Reggel visszaszálltak a fa ágaira, és összesodródva, hintázva aludtak estig, akkor újra indultak csábító útjukra.
Az Isteni termések mindössze hét napot éltek, akkor összezsugorodtak, megaszalódva kiszáradtak, lehulltak az őserdő liánjainak ölelésébe, hogy a helyükön újabb virágok nyíljanak, és újabb teremtmények dalolják csábító éneküket. A gonosztevőket teljesen elvarázsolta a különös gyümölcsfa termése, figyelmük elterelődött a hercegről, és a megvilágosodott Gautama Sziddhárta a szépséges lánygyümölcsök, a Naree - Ponok segítségével megmenekült. Szép mese ugye? De mit gondolsz akkor, ha azt mondom, ez nem mese? Mert mitől lenne az? Hogy léteznek lánygyümölcsök? Olyan emberek, akik a fákból nőttek ki? Kételkedsz?
Néhány évvel ezelőtt az erdőben virágokat és terméseket gyűjtögető szerzetes különös dolgot pillantott meg a liánok között. Mintha az égnek törő vénséges fa letört ága űzne furcsa tréfát vele, úgy érezte. Egészen olyan volt a tenyerében tartott képződmény, mint idő előtt az anyja méhéből kivetett magzati kezdemény. A kicsavarodott pózban fekvő kőkemény lelet szája tátva volt, ajkain megfagyott a sikoly, hosszú karjai végén a valószerűtlenül vékony, apró ujjacskák segítségért markolásztak.
A pap tenyerében tartva nézegette, forgatta, csodálta az emberszerű kövületet, döbbenten fedezte fel, hogy gerincoszlop fut végig a háti részen, és a bordák is szemmel láthatóan kidomborodnak a kis lény mellkasán. Vékonyka csontjaira rászáradt a bőre, szemei üregeire, mintha lehunyta volna, rásimultak a szemhéjak. A szerzetes néhány méterrel arrébb újabb képződményre bukkant, ennek köldökzsinór is volt a hasi rész közepén, mintha éppen lehullt volna valamelyik nyújtózkodó fa ágáról. A szent ember karjába vette a kis terméseket, és magával vitte a kolostorba. Társaival megállapították, hogy Buddha lánygyümölcseit találták meg, amelyek lehulltak, és megaszalódva aludták örök álmukat.
Azokban a hónapokban újabb leletek kerültek napvilágra, elszórva a világban. Megtalálhatók kolostorokban és magángyűjtőknél. Íme a bizonyíték. Hiszen a mesékből és legendákból csak a leletek tudnak igaz történetet kovácsolni.
Tudósok kezdték vizsgálni a lényeket. A röntgensugár azonban nem mutatott csontszövetet, és egységes, homogén anyagból tevődik össze. Belső szervei sincsenek. Viszont nyomokban emberi DNS maradványokat találtak a leletben, de ez olyan csekély mértékű volt, hogy nem lehetett megállapítani, eredetileg is tartalmazta-e a különös lény ezeket az anyagokat, vagy később, természetes módon, a szerzetesekről került rá. Ám fura, hogy a megaszalódott, kőkemény lelet köldökcsonkjában virágpor maradványait találták meg. Sokan azt gondolják, hogy elvetélt majmok magzatai, de ez lehetetlen, mivel a kis múmiák csak növényi rostot tartalmaznak. Vannak olyanok is, amelyek szerint csak ügyes fa faragványok, de nem tudják megmagyarázni a bőrszerű réteget, ami szerves részét képezi a kis testeknek.
Így marad a rejtély, vajon tényleg Buddha segítő Naree – Ponjait találták meg? Ha igen, akkor vajon meddig kételkedhetünk a legendákban?
