Mi az, ami az önismeretben segít?

Kismillió dolgot tudunk magunkról, és mégsem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy ismerjük magunkat. Szeretnénk tudni magunkról előre, hogy: különböző fontos helyzetekben, pontosan, mit fogunk csinálni? Szeretnénk tudni magunkról előre, hogy: a fontos helyzetekben képesek leszünk-e helyesen cselekedni? Szeretnénk tudni magunkról előre, hogy: a vágyaink és igényeink alapján kitűzött céljainkat el fogjuk-e érni? stb.

Viszont amikor elkezdünk ezen gondolkodni, akkor ott a zsákutca: „lehet így is, lehet úgy is”. Szembejön a magunk emberi bonyolultsága, a világ bonyolultsága, meg a túl sok variáció. Ha ezen a ponton azt mondjuk, „ezt senki nem tudja”, vagy legfeljebb „Isten tudja”, akkor ősemberek maradunk. Mi az, ami mégis segít? A végtelen kíváncsiságunk! Szeretne Ön ötven évig változatlan lenni? Vagy legyen csak húsz?

Sajátmagunk ismerete, leginkább, ugyanaz, mint a világ ismerete, vagy az élet ismerete. Szétválasztható egymástól, de nem érthető meg egymás nélkül. Meg lehet nézni a festő ecsetjében a szőrszálat önmagában is, de sokkal többet tudunk meg róla, amikor működésben van, és megnézzük az ecset mozgatását is. Továbbá, nincs olyan, hogy na, most már jól megismertem magam, kipipáljuk, ezzel többet már nem is kell törődni, hurrá! Mi magunk is folyton változunk. Szeretne Ön ötven évig változatlan lenni?

A világ változik ’ mi részei vagyunk a világnak ’ mi is változunk a világgal együtt ’ és így megváltozik a mi életünk is. Na, így még zűrösebb, akkor honnan tudhatjuk, kik vagyunk?

Mit kell megfigyelnem ahhoz, hogy megtudjam, ki vagyok én? Mindent. Itt a figyelés a cselekvés. A magam megismerése egy felfedező-kutató folyamat, aminek nincs vége. Miért nincs vége?

Mert amikor én fejlesztem magam egy konkrét irányba – pl. megtanulom a netet használni, megtanulok egy (második) nyelvet, megtanulok gépkocsit vezetni, stb – attól az egész személyiségem változik.

Mert nemcsak a másik ember egy ismeretlen világ, hanem én is az vagyok. Én (is egy) Élő Bolygó vagyok. Annak a hatalmas világnak, aki én vagyok, a felfedezője is én vagyok. Ez ijesztő vagy tetszik?

Elsősorban a magam (belső) világára kell figyelnem. Elsősorban a magam belső működésére kell figyelnem. Amíg ez nekem nem megy, addig teljesen ki vagyok szolgáltatva a manipulációknak (gyermek működési szintje). Mekkora vagyok?

Ez is fogas kérdés. Mekkora (személyiség) vagyok? Mit gondolok magamról? Elmondták Önnek a képességei határait? Kitől hallotta? És leellenőrizte, hogy ott, azon a határon, valódi hétfejű sárkányok tömege fogja az útját állni? stb. Úgy nézhet ki, hogy ez a kérdés csak a határokat akarja tisztázni, pedig a teljes emberre irányul.

Mekkora a személyes emberi tartalom – összesen?

Tudja-e hogy milyen kincsek vannak a belső világában? Kivel beszélt erről? Kitől hallott (már) erről? Melyik képességeit szereti leginkább (használni)? Milyen belső értékeiben biztos? Mi mindenre lesz képes húsz év múlva, amelyekre most még csak nem is gondol? Mi mindent fog tudni megcsinálni-elérni, amit ma még nem? Mi mindenre lesz hatással évtizedek múlva, amelyekre ma még nincs? Tudja-e, milyen csodálatos, gyönyörű része Ön a világnak? És mennyire örülünk, hogy kortársként, együtt lehetünk Önnel? Ez ijesztő vagy tetszik? Önmagunk (lényegének) védelme

A mai időszakban sokféle pusztító hatás van körülöttünk a világban, és konkrétan, a személyes környezetünkben is. A társadalom, ill. a kultúra szabályozásai „nagyjából” helyesek, de van ellentmondásos szabály, és bőven van manipulációs célú szabály is.

Mi lehet a jó megoldás nekem? A saját, személyes szabályok, és a saját, személyes törvények. Az Én Világom, én irányítom, senki más. Majd én kipróbálom, felderítem, hogy mekkora, mi minden van benne/m, mi mindenre vagyok képes, és mindazt hogyan használom a vágyaim megvalósításához. Én vagyok sajátmagam vezetője, senki más. Ez ijesztő vagy tetszik? Az önismeret: a vezetés eszköze

Ahogyan figyelünk magunkra, abból a folyamatból rengeteg tudást halmozunk fel magunkról. Az önismeret egy élő tudáskészlet, amit azzal működtetünk, ha tudatosan figyelünk magunkra. Ebben az öntudás-öngyűjteményben rendelkezésünkre áll minden, amikor egy célunkért cselekedni akarunk – térkép, iránytű, logisztika, energia, stb.

Az önismeret kiszolgál minket a tevékenységeinkben, a cselekvéseinkben. Ugyanakkor cselekvéses tapasztalat nélkül nem lesz önismeretünk. Az önismereti tapasztalatgyűjtést irányítjuk, a begyűjtött önismereti tudást alkalmazzuk. Ez az a vezetés, amivel önálló, független – és harmonikus – személyiségként élhetjük az életünk. Ez ijesztő vagy tetszik?

A szerző kérése: alábbi témákra kapjak visszajelzéseket. Ezekről fogok írni, az érdeklődés nagyságának sorrendjében – „ami a legtöbb szavazatot kapja …”.

Az erőnk használatáról

Kommunikációról

Tanulásról

Stratégiákról

Tudatosságról

Krízisről

Kapcsolódó fórum: 

$$f264$$