Valószínűleg alig akad olyan a cikket olvasók között, aki ne szembesült volna azzal a problémával az utóbbi években, hogy ha otthon tönkremegy a világítás, eltörik egy tömítés a lefolyóban, vagy kijön a falból a dugalj, akkor szinte lehetetlen gyorsan, jó szakembert találni. Manapság már a nők és a barkácsoláshoz kevésbé értő férfiak kézről kézre adják a kincsként őrzött telefonszámokat, melyek jó esetben egy már kipróbált, tapasztalt szakmunkáshoz vezetnek el minket, aki képes megoldani a házunkban felmerülő javítási, átalakítási... gondjainkat.

Azonban tisztában vagyunk azzal, hogy nem azzal van a baj, hogy sok, de rossz szakmunkást képeztek az utóbbi években, sokkalta inkább az jelentette a problémát, hogy több mint egy évtizede a szakmunkásképzésben részt vevők száma radikálisan csökkenni kezdett.

Az okok nyilvánvalóak mindenki számára. A rendszerváltás óta a legtöbb szülő és gyerek is a diploma megszerzésével látta biztosítottnak a munkapiacon elfoglalt jövőjét. Az egyetemekre és főiskolákra özönleni kezdtek a diákok. Sokak célja bevallottan a diploma volt, hogy miből (tanár, közgazdász, diplomás aktatologató...), milyen tagozaton (nappali, levelező, esti), mennyiért (állami vagy fizetős rendszerben), nem is számított, a lényeg az volt, hogy legyen. Azonban eltelt néhány év, és számtalan friss munkavállaló kezébe került olyan diploma, amit mondjuk így, a fürdőszobán kívül nem sok helyen hasznosíthatott, míg a régi iparos szakma képviselői szépen lassan nyugdíjba vagy országhatáron túlra vonultak. Azonban Zsuzsi néni, Józsi bácsi és a Kiss család hiába vette észre már jó 5-6 éve, hogy sehogy sem tud találni egy gázszerelőt a fűtési idény kezdete előtt, vagy egy villanyszerelőt, aki kicserélne neki egy kiégett biztosítékot péntek délután, mert a gazdaság csak most érezte meg igazán, alig egy éve, hogy a szakmunkás réteg rohamosan fogyóban van és ez ellen tenni kellene valamit.

Így az évekkel ezelőtt fényét vesztett szakképzést most teljes körű anyagi támogatással próbálta meg az állami gazdaság feltámasztani. Ösztöndíjprogramot dolgozott ki a hiányszakmák vonzóbbá tételére. Az alapgondolat igen egyszerű és – mint kiderült – hatékony volt. Minden hiányszakmában tanuló diák havi tízezer forintos ösztöndíjban részesül egy bizonyos tanulmányi átlag felett. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet 2010 februárjában 246 szakiskolával kötött szerződést, melyből 222 iskolában kötöttek tanulószerződéseket és juttattak szakiskolai ösztöndíjat az iskolákban tanuló diákoknak, akik az intézet által megnevezett hiányszakmákra jelentkeztek.

A minimális ösztöndíjban csak azok részesülhetnek, akiknek megvan a min. 2,5-ös tanulmányi átlaga! 4-4,5 átlag esetében az ösztöndíj összege akár 30 ezer forint is lehet.

A hiányszakmák országos régiónként eltérőek lehetnek, melyet minden régióban külön határoznak meg a szakemberek.

Hiányszakmák - kőműves, gépi forgácsoló, villanyszerelő, hegesztő, szakács, bútorasztalos, elektronikai műszerész, szabó, burkoló...

2010 tavaszi félévében azok, akik hiányszakmában tanultak és a tanulmányi átlaguk elérte a legalább 2,5-ös átlagot, fejenként havi tízezer forintos ösztöndíjat kaptak. 2010 szeptemberétől már differenciált ösztöndíjakat vezettek be a tanulmányi átlagok alapján. Azok, akik jó vagy jeles eredményeket érnek el, már akár havi 25-30 ezer forintos ösztöndíjjal is számolhatnak, melyet idén 3,4 milliárd forintos keretből fizethet ki az NSZF a kezdeti 2 milliárddal szemben. Az eredmény pedig nem maradt el még úgy sem, hogy viszonylag kevés szülő volt tisztában a kecsegtető ösztöndíj-lehetőségekkel. A 2010 elején 16 ezer diákkal induló program az új tanévben már 22 ezer diákot számlált.

Most, hogy néhány napja ismét dönteni kellett a szülőknek és gyermekeiknek - egyetem-e vagy szakképzés -, talán még több esély lesz a program további növekedésére. Végül csak halkan jegyeznénk meg azt is, hogy ma már nem feltétlen kell diploma és szakképzés között dönteni. A szakiskolák elvégzése után a megfelelő tanulmányi átlaggal bíró diákoknak ugyanannyi esélye van bejutni bármely egyetemi képzésre, mint bárki másnak. Ők csupán annyival vannak előbbre csoporttársaiknál, hogy az egyetemi évek alatt is magukénak mondhatnak egy piacképes szakmát.