Mikor megszülettünk 2, 5 – 3 – 4 kg volt a súlyunk. A felnőtteké, aszerint, hogy kövérek-e vagy soványak, 55-70-90 kilogramm. Mitől is növekedtünk meg súlyban és magasságban ennyire? Természetesen az evéstől, ivástól. A felnőtt ember is – bár súlyban, magasságban már nem gyarapszik – rászorul a maga táplálékára. Miért? Mert a szervezet sejtjei folyton kopnak. Észrevétlenül elhasználódnak. A bőr sejtjei éppen úgy, mint a májsejtek, vagy a többi szerveink építősejtjei.

Szervezetünk folyton gyártja az új és új téglákat. Miből készülnek ezek az új építősejtek? A táplálékból! A húsból, gyümölcsből, kenyérből, főzelékből. Ezért kell az embernek rendszeresen táplálkoznia. A szervezetünk a neki szükséges sejteket is csak az arra alkalmas anyagokból tudja előállítani.

Táplálékunknak tartalmaznia kell az alábbi nélkülözhetetlen alkotóelemeket:

a.) A fehérje, b.) A víz, c.) Az ásványi anyagok d.) A cukor és e.) A zsírok.

Ez az öt elem az emberi táplálkozás öt alapeleme, bármelyiket is vonjuk el az embertől, bármelyik hiányzik is a táplálékunkból, a hiány súlyos, sőt végletes következményekkel járhat. Elvileg mindennapi étkeinknek tartalmaznia kellene ezeket, hiszen a hús, a tojás, a sajt stb. ugyanis nagyrészt nem egyéb, mint fehérje. A gyümölcsök, főzelékek, saláták nem egyebek, mint ásványi sók.

A cukrot, amely az úgynevezett szénhidrátok csoportjába tartozik, és amelynél nem az a fontos, hogy íze édes, hanem az hogy szénhidrát, és egyik legfontosabb eleme a táplálékunknak, tartalmazza a kenyér, a tészták, a rizs, a burgonya, és édes gyümölcsök.

Az egészséges ember rendes, vegyes étrendje tehát bőségesen tartalmazza a fontos tápanyagokat. Fontosak még a vitaminok, ezekkel már ősidők óta táplálkozik az ember, csak nem tudta, hogy táplálékával vitaminok is jutnak a szervezetébe. Léteznek olyan táblázatok, ahol meghatározzák, hogy az egyes ételek mennyi fehérjét, vizet, cukrot, ásványi anyagot, zsírt, és vitamint tartalmaznak. De erre a táblázatra az egészséges embernek nincs szüksége, mert a mindennapos vegyes étrend amúgy is bőségesen, tartalmazza az összes fontos anyagot.

Talán kevesebben tudják, hogy a fent említett táplálékok fentebb említett öt főcsoportjába tartozó anyagok testünk felépítésében milyen módon vesznek részt?

A víz:

A vér fő alkotó része. A különféle tápanyagokat a víz fuvarozza az egyes szervekhez. A fel nem használt, felesleges, visszamaradt, vagy a szervezet részére nem értékesíthető anyagokat ugyancsak a víz szállítja el, részben ezek az anyagok testünk nyílásain át, vagy a bőrön keresztül, párolgás útján távoznak. Alig van olyan tápanyagunk – amely – kisebb-nagyobb mértékben – ne tartalmazna víz. Víz van a gyümölcsben, a tejben, a főzelékben, stb. Fontos, hogy segítsünk a szervezetünknek a tápanyagok szállításában, ezért ajánlatos mindemellé még napi kb 1,5 liter vizet is fogyasztanunk.

A fehérje:

Testünknek tulajdonképpen legfontosabb alkotó eleme. A sejtek, az emberi test építőkövei, főképpen fehérjékből állnak. Az izmok csaknem kizárólag fehérjékből valók. Fehérje felvétel nélkül nem élhet az ember. Bár a szervezet tartalmaz fehérje-tartalékot, amellyel ideig-óráig pótolni tudja a valamilyen okból elveszett fehérjét, ha a fehérjebevitel tartósan kevesebb, mint amennyire szükségünk van, akkor a szervezet a saját fehérjéjét fogyasztja, az izmaink elsatnyulnak, a testünk lesoványodik, elgyengül, kimerül... A fehérje feldolgozása a szervezet részéről a legnagyobb feladat.

Ennek feldolgozása már a szájban kezdődik, a gyomorban, a belekben folytatódik. A szervezetben a fehérje izomsejtté, májsejtté, vesesejtté változik át. Ezeket a sejteket a véráram viszi el a maga meghatározott helyére. Aránylag igen kis mennyiségű fehérje elég ahhoz, hogy a nélkülözhetetlen szükségletet kielégítse.

Az ásványi anyagok:

A sejtek felépítésében működnek közre.

A szénhidrátok:

Éppenúgy, mint a zsírok a test fűtőanyagai, szervezetünk motorját ez a meleg hajtja, amely ezeknek az anyagoknak elbomlása közben keletkezik a testben.

A zsírok:

A zsírok bomlásuk közben, a szervezetben hőt fejlesztenek. Az a meleg, amely a zsírok feldolgozása közben képződik, kb 2, 5-ször akkora, mint a szénhidrátok révén keletkező hő.