Hol volt, hol nem volt, élet valaha egy kegyetlen Sárkánycsászár, akit egy hasonszőrű boszi örök szundikálásba varázsolt tízezer harcosával egyetemben. (Itt jön be az agyaghadsereg motívum, aki vette a fáradságot, megnézhette a Ludwigban.) Jön az ifjú Alex O’Connell (Luke Ford), fogja magát, és felkelti az uralkodót, de annyira ám, hogy hívni kell a régészbe oltott harcművész szülőket (Brendan Fraser, Maria Bello).

Ettől kezdve a történet a megszokott hollywoodi séma szerint - a gonosz legyőzésének fordulatos és vizuálisan felturbózott szálát, - a nálunk Családi Kör címen futó őstévéműsor színvonalát alulmúló műlélektani szálát - és a nagyoperettek táncoskomikus (nagybácsi) bosszantóan poénos szálát szövi egybe.

Ja, és egy kósza szerelmit is bele, régit meg újat.

És mindvégig erős a gyanú: ötletsivárság ütötte fel a fejét forgatókönyvírói szinten.

Mindezen rendes múmiafaló nem akad fenn, bármennyire zavaró is, a lényeg, hogy múmiaügyben a látványvilág és az odavaló ötletek a helyén legyenek. Nincsenek. Vagy félig… Holott van benne a jókkal harcoló jegesmedve és vérfarkas keverékű yeti, lándzsázik és nyilazik a sok-sok kínai agyagkatona, velük az öldöklést stratégiailag jól irányított zombihadsereg veszi fel… Maga Hun császár pedig (Jet Li), trükkös metamorfózison esik át: háromfejű, tűzokádó sárkányt, aztán egy pitbullba vegyített óriásorángutánt hoz, ráadásul kurva jól karatézik. Persze, azt mindenki…

Nincs mese, a visual effect department (vizuális trükkökért felelős csoport) keményen megdolgozott a pénzéért, sőt, az élettelen bitekből összerakott kreatúrákba időnként több humort sikerült beletölteni, mint a forgatókönyvíróknak az élő karakterekbe.

Úgy, ahogy van, ez a friss múmia alulmarad az előző franchise változatokhoz képest, mindazonáltal látványos mozit kap a néző. Jó hír, hogy nincs vége a sorozatnak, tovább cseszegetik a megszállott alkotók a múltat. Nem jön még múmiára dér…