Nagyon sok menhely küzd azzal a problémával, hogy nehéz télen jó körülményeket biztosítani a magukra hagyott jószágoknak. A hideg, a csapadék, kikezdi a legedzettebb kutya szervezetét is. Mert hiába a sok törődés, ha nincs pénz arra, hogy a menhely legalább ne ázzon be, legyen elegendő takaró és pokróc a fázós állatoknak, és a beteg ebeknek. Így most nagy szükség van az olyan emberek segítségére, akik hiszik, hogy nem csak pénzzel lehet segíteni!

Mert itt most takarókra, törölközőkre, szőnyegpadlóra, ételre és sok más hasznos holmira lenne szükség. A kutyák fáznak ha a házukban nincs meleg takaró, amiben elbújhatnak. Legyengülnek az éhségtől, a hideg idő megviseli őket, és ilyenkor sajnos a jó szó már kevés. Segíteni viszont bárki segíthet. Elő a régi takarókkal, törölközőkkel, amiket ki tudja, mióta nem használ senki. Szedjük elő a régi pulcsikat, és rongyokat, amik nekünk már nem kellenek. És ahelyett, hogy egy jólirányzott mozdulattal a kukába dobnánk, vigyük el a menhelyekre. Fogjunk össze, hogy a beteg és szerencsétlen, sorsukra hagyott kutyáknak ne legyen még rosszabb. Hisz elég már az, hogy valaki kidobta őket, étlen-szomjan. Hogy valaki, akit ő gazdinak hitt, bántotta, megkínozta, és sorsára hagyta. Hogy valaki szörnyű sérüléseket okozva elhagyta, hátra se nézve az autóból, kidobta őt a kemény, hideg télbe.

Nyissuk ki a magunk sajnálatától elgyengült szemünket, nézzünk, és ne csak lássunk! Segíteni bárki, bármikor tud. Mert mindig van régi, nem használt takaró, törölköző, vagy egy rongy, amivel hatalmas segítséget jelentünk valakinek. Valakinek, aki csak élni akar és szeretni, aki csak ránk, emberekre számíthat. A kétlábúra, aki gyakran csak használnak, majd eldobják, mint valami szemetet. Ő pedig csak tűr. Tűr némán, és szótlanul, nem kér, hanem ad, nem vesz el, hanem visszahoz. Így hát most rajtunk a sor, hogy ne elvegyünk, hanem adjunk, hogy ne eldobjuk, hanem magunkhoz vegyük, ne eltaszítsuk, hanem segítsük.

Segíteni pedig igen is lehet. Szedjük össze magunkat, kelljünk fel, és ne a monitor előtt sajnálkozzunk! Menjünk, autóval, busszal, villamossal, vigyük a holmikat, amik nekünk szemét, az, nekik nagy kincs.

Bajban vannak a kutyák, bajban a menhely állatai. Ha messze van Budaörs, akkor indulás a legközelebbi menhelyre! Mindenhol kell a segítség. Egy zsák kutyatáp, ami nem drága, egy régi pokróc. Nekünk semmiség – nekik az élet.

További információk itt: http://www.budaorsiallatmenhely.zug.hu/news.php

Aki már döntött, hogy segít, akár örökbe fogad, akár a hozzá legközelebbi menhelyet keresi: http://www.allatok.info/