A magyar történelem egyik legkultikusabb női alakja. Számtalan filmet és könyvet ihletett meg a története. De ki is volt ő valójában? A legendákból kihámozva megkíséreljük megismerni a valódi Sissit.

Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, (a szülei becézték Sissinek) Münchenben született, 1837-ben, Mária Ludovika bajor királyi hercegnő és Miksa József bajor főherceg leányaként. A nyolc csemete közül harmadik volt a sorban, és állítólag egy foggal a szájában született, ami a hagyomány szerint hatalmas szerencsét jelentett. Gyermekkorának nagy részét Münchenben és Possenhofenben töltötte. Neveltetése alapos volt, de mivel nem szánták különösebben magas pozícióba, az osztrák és a német etikettet nem nagyon ismerte.

Bécsbe véletlenül vetette a sors. Édesanyjával nővérét, Ilona hercegnőt kísérték Zsófia főhercegnéhez 1853-ban, mert őt szánták Ferenc József hitveséül. Ferenc József valójában mindkét lánynak unokatestvére volt. (Csakúgy, mint Sissi szülei, akik szintén unokatestvérek voltak. Ez akkoriban szokás volt a Habsburgoknál.) Végül Ferenc József Erzsébet mellett döntött és nem Ilonát választotta. Találkozásuk szerelem volt első látásra. Bár valószínűleg közrejátszhatott Ferenc József anyjával szembeni lázadása is, hiszen Zsófia a kezdetektől fogva az udvari intrikák nagyszerű manipulátora volt, többek közt az ő révén jutott Ferenc József 18 évesen hatalomra. A fiatal uralkodó jól tudta, hogy ha ellentmond anyja akaratának és nem az általa kiválasztott lányt veszi el, megmutathatja az udvarnak, hogy Zsófiának már nincs annyi befolyása fölötte.

1854. április 24-én Bécsben mondták ki a boldogító igent. Az eljegyzés és az esküvő között közel egy év telt el, ennek az volt az oka, hogy Zsófia és udvartartása megpróbálták bepótolni az Erzsébet tudásában lévő hiányosságokat. Sissi rendkívül művelt fiatal hölgy volt, nem is ezzel volt a baj, de hiányosságokat mutatott a rendkívül szoros udvari etikett ismerete terén. Bár Zsófia még nem volt elégedett, egy évnél tovább nem húzhatták az esküvőt. Erzsébet tanítója, akitől először hallott a magyarokról és valószínűleg akitől először hallott magyar beszédet, Majláth János gróf volt. A gróf gyakran verseket, könyveket olvasott fel neki magyarul, bár a fiatal hercegnő ekkor még nem ismerte a nyelvet. A rengeteg tanulás ellenére az osztrák udvari etikettet nem tudta és nem is akarta elsajátítani, így bár remekül beszélt angolul és csehül, francia tudását – mely akkoriban az udvar közkedvelt nyelve volt – minduntalan kritizálták. Ezért soha nem is szerette meg ezt a nyelvet.

A házasságot követően Erzsébet nem volt boldog. Zsófia folyton a sarkában járt, szeretett férjétől pedig elválasztották az államügyek. Egyetlen lehetősége arra, hogy kiteljesedjék, akkor nyílt, mikor megszületett első gyermekük, Zsófia (1855 március 5-én), majd alig egy évre rá második leányuk, Gizella. A főhercegné azonban nem engedte az akkor még csupán 18 éves császárnénak, hogy gyermekeit maga nevelhesse. Felügyeletüket udvarhölgyeire bízta és még a szállásukat is a palota túlsó végében, saját szobája mellett határozta meg. Sissi összeomlott. Úgy érezte, egyre jobban kiszipolyozza az udvar. Utolsó, kétségbeesett próbálkozása, hogy közel kerüljön gyermekeihez az volt, mikor 1857-ben Magyarországra hozta lányait magával, de a gyenge egészségű Zsófia sajnos tífuszban meghalt Budán. Ettől kezdve Erzsébet nem mert beleszólni többé gyermekei neveltetésébe. Szinte belebetegedett a bánatba, emiatt az 1858. augusztus 21-én születő Rudolf koronaherceggel sem alakított ki szinte semmilyen kapcsolatot.

Ahogy múlt az idő, már férjével is egyre nehezebben találta meg a hangot. Erzsébet szerette a tudományokat, az új felfedezéseket. Ragaszkodott hozzá például, hogy fürdőszobája legyen (angolvécével, mely akkoriban az osztrák udvarban egyedülálló újításnak számított), ezenkívül egy saját tornatermet is berendeztetett magának a kastélyban. Ezzel szemben Ferenc József puritán uralkodó volt, szobája egyszerű, katonás, így nem igazán értette felesége hóbortjait.

Sissi egyre betegebbé vált. A rá nehezedő nyomás, az udvari intrikák kikészítették az idegeit. Az egyetlen oka, hogy valamennyire elfogadták őt az udvarban, a kivételes szépsége volt, mellyel bárkit az ujja köré csavarhatott. Emiatt viszont szorongás gyötörte, valószínűleg anorexiás volt, és kényszeresen sokat tornázott. 1859-ben nem bírta tovább az udvarban. Betegségére hivatkozva Madeirára, majd Korfura utazott, hogy megerősödjön. Levegőváltozásra, és főleg az udvartól való távolságra volt szüksége.

Két év múlva megerősödve tért vissza. Távollétében ráébredt, hogy ő a birodalom első asszonya, az akarata jóval Zsófia akarata felett áll, és kész volt a sarkára állni. 1863-ban magyartanárt fogadott, hogy megtanulhassa az általa úgy kedvelt nyelvet. Egy évre rá pedig már olyan jól beszélt, hogy a magyar társalkodónőt, Ferenczy Idát vette maga mellé, akivel élete végéig igaz barátok maradtak. Idától hallott először a szenvedő magyar népről, a történelmünkről, a magyar tájakról. Ő indította el Erzsébetben azt az érzést, hogy a magyarok királynéjává akarjon válni. Igyekezett mindent megtenni, hogy az uralkodó megbocsásson az országnak. Sajnos az alacsony rangú társalkodónő és egyéb „megbotránkoztató” ötletei miatt, még négy évbe telt, mire meggyőzte férjét és az udvart, így létre jöhetett 1867-ben a kiegyezés és az Osztrák-Magyar Monarchia. Sissi pedig még az év júniusában a magyarok megkoronázott királynéja lehetett. Ekkor kapta ajándékba a magyaroktól az általa oly nagyon kedvelt gödöllői kastélyt.

1865-ben újra válságba került a házasságuk. Erzsébet megfenyegette férjét, hogy elhagyja, amennyiben nem hajlandó Rudolf herceg túl katonás nevelését mérsékelni. Erzsébet látta fián, hogy tönkreteszik gyenge idegeit a spártai képzés során, így addig harcolt férje és anyósa ellen, amíg keresztül nem vitte akaratát. Ez a lépés sokkal jobban meghatározta fia későbbi jellemét, mint gondolta volna. Rudolf többek között emiatt kezdte el anyja akkor teljesen szokatlannak számító, liberális nézeteit követni.

1868. április 22-én megszületett kedvenc gyermeke, Mária Valéria főhercegnő, akit az udvarban „magyar gyermeknek” csúfoltak. Addigra ugyanis szárnyra kaptak a pletykák, hogy Sissi és jó barátja, Andrássy Gyula gróf között romantikus kapcsolat van. A valóságban erre nincsenek bizonyítékok. Erzsébet imádta a férjét, és még ha egymásba is szerettek Andrássyval, valószínűtlen, hogy a viszony plátói szerelemnél több lett volna kettejük között.

Mária a Budai várban született, mert Erzsébet ragaszkodott hozzá, hogy itt szülje meg a gyermeket. Ez egy nem titkolt puccskísérlet volt, hiszen ha fia születik, akkor a magyar törvények értelmében nem Rudolf, hanem ő örökölte volna a magyar koronát, így Magyarország függetlenedhetett volna. Ez nem tetszett Ferenc Józsefnek. A leánya születését követően viszont Erzsébet többé nem foglalkozott a politikával. Igyekezett minél visszafogottabban megnyilvánulni az udvarban, hogy ne kerüljön újra a pletykák kereszttüzébe.

Élete legnagyobb tragédiája következett be 1889 január 30-ának estéjén. Egy futár tájékoztatta, hogy egyetlen fia, Rudolf, és annak szeretője, Vetsera Mária öngyilkosságot követtek el a Mayerling vadászkastélyban. (A kastélyt később az uralkodói pár a földig romboltatta.) Erzsébet magát okolta a történtek miatt. Úgy érezte, elhagyta, elhanyagolta gyermekét, és fia emiatt menekült öngyilkosságba. Soha többé nem viselt színes ruhákat. Élete végéig feketében járt, és megtiltotta a fotográfusoknak, hogy fényképezzék őt. Azt mondta, úgy akar megmaradni az emberek emlékezetében, amilyen régen volt, mikor még fiatal volt és boldog.

Idejét főleg Korfun töltötte, ahol kastélyt építtetett magának, és igyekezett elrejtőzni a világ elől. Ha utazni vágyott, Hohenembs grófné álnéven járta Európát Sztáray Irma grófnővel.

1898. szeptember 10-én Svájcban, Genfben egy hajókirándulásra készültek Sztáray grófnővel, mikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni arra sétált, benézett a napernyője alá, hogy megbizonyosodjon kilétéről, majd fellökte és szíven szúrta egy kiélezett reszelővel. A királyné fűzője miatt csak későn, a szúrást követően 15 perccel vették észre a sebet, előtte még a járókelők felsegítették, ő maga pedig azt hitte, csak az óráját akarták ellopni. A hajón azonban összeesett, de sajnos már hiába szállították vissza hotelszobájába, a királyné meghalt. Férje éppen tanácskozott, mikor felesége halálhírét megtudta.  Ferenc József leült és csak annyit mondott tanácsnokainak: „Uraim, elképzelni sem tudják, mennyire szerettem ezt a nőt.” A császárnét fia mellett, a bécsi kapucinusok templomában helyezték örök nyugalomra.

 A gyilkos, Luigi Lucheni  

Lucheni a rendőröknek azt mondta, elhatározta, hogy megöl egy arisztokratát, teljesen mindegy volt neki, hogy kit. Kapóra jött tervéhez, hogy éppen egyszerre tartózkodott Genfben a császárnéval. Szerencsétlen módon egy újság kiszivárogtatta az inkognitóban érkező Erzsébet hollétét, így ő vált Lucheni célpontjává. A támadást követően azonnal elfogták, mivel a járókelők megállították és átadták őt a rendőröknek.  Lucheni igen büszke volt a tettére, melyért életfogytiglani börtönbüntetést kapott, 1910-ben mégis felakasztotta magát cellájában.

Kevesen tudják, hogy Erzsébet fiatal korától kezdve verseket írt, ezekből a bécsi Sissi-múzeumban jó pár meg is található. Különös egybeesés, hogy egyik versében Svájcról mint az anarchista nézetek melegágyáról írt:

„Svájc! Pompázó hegygerincek, Órák, pontos armada! Csak ne fenyegetne minket Királygyilkos fajzata.”

(ford. Tandori Dezső)

A történelmi személyeket bemutató cikksorozat további részei:

Hatsepszut, a fáraónő

Nagy Katalin cárnő valódi élete

Madame de Pompadour a leghíresebb szerető

VIII. Henrik, egy rossz hírű király - I.rész

VIII. Henrik, egy rossz hírű király - II.rész