Több mint 3000 kilométerre a legközelebbi szárazföldtől egy misztikus sziget emelkedik ki a Csendes-óceán habjai közül. A Húsvét-sziget, mely nevét annak köszönheti, hogy 1722 húsvét vasárnapján fedezték fel. Bár nagyon messze található a világ többi lakott részétől, mégis mindenki hallott már róla, köszönhetően az itt található hatalmas kőszobroknak.
A Chile fennhatósága alá tartozó sziget, melyet a bennszülöttek nyelvén Rapa Nui-nak, azaz nagy evezőnek, vagy fennköltebb változatban Te Pito o Te Henuának, azaz A világ köldökének is hívnak, alig több mint 160 négyzetkilométer területű, alakja pedig derékszögű háromszögre hasonlít, melyet három vulkán alakított ki. Az sajnos nem mondható el róla, hogy gazdag flóra és fauna található rajta, az egykori erdőknek már réges-régen nyoma veszett, és az állatvilág is kimerül néhány tengeri madár-, rovar- és gyíkfajban.
Ám a klíma felettébb kellemes, az éves átlaghőmérséklet 21 fok, és a hőmérséklet-ingadozás is mentes az extremitásoktól – a hőmérő higanyszála nem szokott 10 foka alá menni, de 30 fölé se. A sziget népsűrűsége is hasonlóan barátságos (főleg, ha nem szeretjük a zsúfoltságot), még 4 ezren se lakják. A kedvező időjárási viszonyok és a zsúfoltságmentesség mellett a legfőbb vonzerőt azonban egyértelműen a világszerte híres kőszobrok, a moaik jelentik, melyekről úgy vélik, hogy egykori törzsfőnökök emlékére állították őket.
Habár a Húsvét-sziget és a kőszobrok említésekor hatalmas fejek jelennek meg lelki szemeink előtt, ezen szobroknak testük is van, csak jóval kisebb, mint a fej, ami a monstrumok tömbjeinek 3/5-ét teszi ki. Az eddigi kutatások közel 900 kőóriásra bukkantak, nagy hányaduk befejezetlen. A tudósok szerint a félig-meddig elkészült szobrok mögött nem kell misztikus okokat feltételeznünk, bizonyos esetekben arról van szó, hogy a sziklába faragták a fejet, nem is akarták onnan eltávolítani, máskor pedig a kibányászott kőtömb anyaga nem volt egynemű, és ilyenkor egyszerűen új szoborba kezdtek.
A hatalmas kőtömböket a Rano Raraku vulkán kráteréből bányászták, és az elkészült több tonnás szobrokat feltételezhetően fagörgőkön szállították végső rendeltetési helyükre, az úgynevezett ahukra, melyek a vallásos és közösségi élet központjaként funkcionáltak. A legnagyobb ezen kőfallal körülvett helyek közül az Ahu Tongariki, ahol 15 moai áll, melyek közül nem egy 9 méter magas.
Kevésbé feltűnő, mint egy moaikkal díszített szent hely, de a helyiek szerint csodákra képes a sziget két homokos partrésze közül a nagyobbik, Anakena közelében található „A világ köldöke”. Ez nem más, mint egy kerekded szikla, melyről úgy tartják, az elsőnek a szigetre érkező törzsfőnök, Hotu Matu’a hozta magával. Azt mondják róla, hogy aki megérinti, érezheti a föld energiáját. Talán egyszer majd személyesen is meggyőződünk az állítás helyességéről…
